Piroska és a farkas - az eredeti történet nyomában

picsart_06-17-07_35_19.png

Több, Grimm fivérek által írt történetnek van valóságalapja. Az alábbiakban a történelmi hátteret vizsgáljuk meg, fennmaradt ugyanis egy mese, amelynek megértéséhez ez kell. Terítékre kerülnek a vallások, s az ehhez kapcsolódó érdekek, melyek enyhe politikai ízzel is rendelkeznek.

Ez a mese nem más, mint  Piroska és a farkas története. Talán nincs is köztünk olyan ember, aki ne ismerné. Nem tudni, hogy a Grimmek milyen időben helyezték el, de ez talán nem annyira lényeges. A tartalma egészen egyszerű: főszereplője egy kislány, Piroska, akit piros színű ruhájáról (modernebb változatokban és a német nyelvezet szerint sapkájáról) neveztek el. Az erdő szélén él édesanyjával, akivel rendszerint bort és kalácsot visz nagymamájának. Az édesanyja inti, hogy ne térjen le a helyes ösvényről. Ez mégis megtörténik, és találkozik a farkassal. Piroska gyermeki mivolta csak még inkább alátámasztja ártatlanságát a farkassal szemben, aki a gonosz, a bestia, s a végzete. Néhányan megpróbálkoztak már azzal, hogy mai értelmezésben nézzék a mesét, de többnyire tévesen vizsgálták meg. Egy oldalon így próbálták lefordítani: „A történet arról szólna, hogy a gyerekek ki vannak szolgáltatva a pedofíliának és az erőszaknak. Természetesen a farkas lenne a felnőtt, aki kárt tesz a gyermek testi és lelki épségében.” Nem tagadom, van benne igazság, amennyiben korunk erkölcsi züllöttsége a téma, de a gondolat megfogalmazója ez esetben téved! Óriási eltérés van ugyanis a mese háttere és cselekménye között. Aki nem ismeri az alapot, az rosszul ítéli meg a mondanivalót is!

A Grimm fivérek műve - bármily hihetetlen - vallásos mártírságon alapszik! Az „igazi” Piroska, az ókori keresztyénség idejében élt, az akkor még virágzó, több istenben hívő Római Birodalom területén. Feltehetően fiatal asszony volt, aki egyetlen gyermekét nevelte. Egyike volt azoknak, akik elhitték mindazt, amit a keresztyének prédikáltak szerte a világon, sőt, ő maga is megkeresztelkedett. Ezzel nagy felelősséget is vállalt egyben; tudva való, hogy azokban az időkben a római császár kedvtelésből, nyilvánosan kivégeztette azokat, akik felvették és vallották a keresztyénséget. Válogatott eszközökkel vetett véget az elítéltek életének, akiken végső fájdalmukban nem segíthetett más, csak a halál. A feljegyzések szerint Piroska is ennek a barbár dolognak esett áldozatul. Halálos ítélete után sem mondott le arról, amiben hisz. Ez a tett visszavezethető a mesében olvasott anyai intelemre, azaz, hogy a lány a helyes utat járja. Noha az átdolgozásban a mesebeli Piroska megszegi az ígéretet és ezért majdnem az életével kell fizetnie, a valóságban ez másként köszön vissza: nem hagyja a valóságos Piroska, hogy bármi eltérítse saját igaza mellől, és pontosan a „helyes út” miatt kerül a halál karmai közé. Sok sorstársához hasonlóan nem volt hajlandó áldozni a római isteneknek, ezért aztán ő lett a véráldozat (valószínű, hogy a Grimm fivéreket is ez ihlette meg a névadásra). S hogy mindez miért történt? Nos, az már színtiszta történelem. A keresztyénség kezdte kiforrni magát, és sokkal inkább vigaszt jelentett az elnyomottak számára a majdani örök élet lehetősége, mint az értelmetlen vérontás és az állati áldozatok, melyeket különböző isteneknek ajánlottak fel. Annál is inkább, hiszen utóbbi nem rejtett magában semmi „jutalmat” vagy örömöt. Emellett Krisztus hívei felforgatták és veszélyeztették a több évszázados római hagyományokat, vallást és nézeteket. Ám ezáltal a császár teljhatalma is megkérdőjeleződött és politika befolyása csökkent volna. Természetes volt tehát, hogy az uralkodó mindent megtett a rend fenntartása érdekében. Piroska mártír volt, aki azért halt meg, amiben hitt. A mesében a nagymamának vitt bor és kalács valójában az Úrvacsorában szereplő borra és kenyérre, Krisztus testére és vérére vezethető vissza. Ugyanígy a történetben szereplő főgonosz, a farkas Rómát és az egész birodalmat jelképezi. Egymással szembenálló felek, vallási harc a keresztyénség és a több istenhit között. A gyilkossági kísérlet az ártatlan kislány ellen pedig tulajdonképpen a korai keresztyénség elpusztítására irányuló tettként értelmezhető!

Forrás:
http://iroklub.napvilag.net/iras/21874
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/5-tundermese-amelynek-nem-tudtad-az-eredetet

 

Tehát Piroska és a farkas szájról szájra terjedő történetének már több évszázadnyi előzménye volt, amikor Charles Perrault a 17. században, majd két évszázaddal később a Grimm testvérek lejegyezték. De érdemes elidőzni, hogy hogyan formálódott a történet, hiszen (látni fogjuk) bizony formálódott. Egyik legkorábbi verziója a történetnek egyes vélemények szerint a 11. századból való, amely már tartalmazza a gonoszt megtestesítő farkas és a piros ruhába öltözött áldozat motívumát, ám a történet teljesen más véget ér.

Valamikor 1010 és 1026 között egy Egbert nevű pap, aki a mai Belgiumhoz tartozó Liège városában szolgált és tanított, úgy döntött, hogy egy könyvet ír a diákjainak. A „Megrakott hajó” című műve felbecsülhetetlen forrásnak bizonyult, ugyanis a korabeli versek, mesék, népmesék és különböző közmondások kaptak benne helyet. Egbert célja a könyvvel a nebulók nyelvtani szabályokra és erkölcsi tanulságokra való nevelése volt.
A gyűjteményben helyet kapott „A lányról, akinek az életét a farkaskölykök megkímélték” (La petite fi lle épargnée par les louveteaux) című történet, amely így szólt:

„A történet, amelyet most elmesélek nektek, a vidéki népektől hallottam, és nem is nehéz elhinni, hiszen oly igaz természetű. Egy ember felnevelt egy leányt, akinek piros gyapjúból szőtt keresztelőruhát adott. Egy húshagyó vasárnapon [a nagyböjt előtti utolsó vasárnap], amikor felkelt a nap, az ötéves kislány mit sem törődve a veszéllyel vándorútra kelt. Egyszer csak egy farkas megtámadta őt, és bevitte az erdő sűrűjébe. Prédáját a kölykei elé vetette, hadd lakmározzanak belőle. A kisfarkasok azonnal odamentek a zsákmányhoz, azonban nem tépték szét, hanem simogatni kezdték. A lány így könyörgött: „kérlek, ne szakítsátok szét a ruhámat, amelyet a keresztapámtól kaptam”. A Teremtő meglágyította vad lelkeit.”

A történészeket zavarba ejtette ez a kis történet, amely egyesek szerint nem kapcsolódik a jól ismert Piroska és a farkas történethez, azonban a kutatók többsége szerint egyértelmű a korreláció. Jan Ziolkowski szerint a címszereplő a piros ruhájában bizonyosan a későbbi Piroska, a farkas pedig a gonosz megtestesítője. Velay-Vallentin szerint az egyértelműen vallási morált közvetítő történet már tartalmazza azt a központi jelentőségű cselekmény részt, amely nyomtatásban Perrault meséjében bukkan majd fel 1697-ben, tette hozzá Nancy L. Canepa detroiti kutató.

A Charles Perrault által jegyzett francia mesében a kislány valójában egy jól táplált hölgy, akit a farkas útbaigazít az erdőben, majd amikor eltéved, akkor felfalja, és ezzel a mese véget is ér. Nincs vadász, nincs nagymama, csak a farkas és a halott Piroska. Az erkölcsi tanulság: ne állj szóba idegenekkel, és a járt utat a járatlanért el ne hagyd.

Érdekesség, hogy egyes középkori verziókban ogrék, vagy épp farkasemberek fenyegetik Piroskát, míg vannak olyan változatok, amikben a farkas a nagymama húsával és vérével eteti meg a lányt. A magyarázatok végtelenek: a farkasok támadásaitól a freudi analízisig sok minden szerepel a mese értelmezései között. A jól ismert történet több tucatnyi változatban él ma is, néhány esetben Piroska nem lány, hanem fiú szereplő.

(Van olyan elképzelés is, amely szerint Piroska és a farkas és egy másik népszerű, sok nép ajkán élő mese, a Farkas és a hét kecskegida című mese közös ősre vezethető vissza. Az elemzések szerint A farkas és a hét kisgida keletkezett először, az i. e. 1. században. A mese arról szól, hogy a ragadozó a kicsik anyjának adja ki magát, majd felfalja őket; a mese Európában és a Közel-Keleten lett népszerű.)

A Piroska és a farkas, amelyben a nagy, gonosz vadállat nagymamának álruhájába öltözve becsapja és megeszi a kislányt, mintegy ezer évvel később keletkezhetett. A mese a 19. században a Grimm-fivérek gyűjteményébe is bekerült, ám gyökerei szájról szájra terjedő, francia, osztrák és észak-olasz népmesékig nyúlnak vissza. A történet számos változatát – köztük a Tigrisnagymama címűt – mesélik Afrikában és Ázsia sok országában, köztük Japánban, Kínában és Koreában is.

Forrás:
http://mult-kor.hu/igy-hangzott-a-piroska-es-a-farkas-meseje-a-11-szazadban-20151125